5.fejezet Végzetes hiba

Ez a szám ihletett jó olvasást!!Bocs a hibákért!

By:Bíí

Edward szemszög:


És megcsókoltam.
Éreztem illatát a számban.
Éreztem az izét.
A számban elkezdett gyülemleni a méreg.
Sekkor az agyamban elpattant valami.
És a szememet elöntötte a vörös köd.

Edweard hagyd ezt abba fáj!!kiabálta.De nem tudtam megállitani magamat.
Ekkor már csak a fülsüketitő sikolyát hallotam.

Alice szemszög:


A pohár is kicsuszott a kezein közül amikor hirtelen egy látomás jött.

,,Edward és Bella volt egy réten csókolozdva.

Edward szemei feketén izzzodtak a vágytól és a szomjúságtól.Bella kiabált.Edward elharapta a nyakát.

A látomásom itt hirtelen végetért.

Remélem még megtudom menteni Bellát.

-Jasper,Emmet gyertek Bella nagy bajban van!

Azzal elindultunk futva a rét felé. A rétre kiérve borzalmas látvány fogadott.

A bátyám egy fatövében ült Bella teste mellet a vonagkot a fájdalomtól de nem kiabált.

-Bella bocsáss meg nem akartalak bántani!esedezet.

-Alice, már megpróbáltam a mérget kiszivni  a testéből de az már szétterjedt benne.

-Viggyük Carsliehoz!

Bella szemszög:

A fájdalom elképesztő volt. Pontosan az voltam-teljesen elképedt.

Nem értettem,nem tudtammegfejteni,mi történik.A testemetelöntötte a forróság.

Egyre forróbb.Már kellemetlen.Mintha a hajsütő vas rossz végét fogtam volna meg-önkétlennül kiejtettem a karombólazt a perzselő valamit.Pedig nem volt benne semmiA karjaim nem is karok voltak.Nem hajlitottam a mellkhasomra.Élettelenül fekedtek mellletem.A tűz bennem volt.A lángolás egyre nőtt fokozhatattlanak tűnt,mégis addig nőtt,míg végül felül nem múlt mindent,amit valaha ismertem.

 A mellkhaomban tomboló tűz mögöttt megtaláltam a szivemet,hogy aztánazt kivánjam ,bár ne tetgtem volna.

Bárcsak addig öleletem volna a sötétséget amig lehet!Felakartam emelni a kezemet és széjjeltépni a mellkhasomat,hogy kitéphesssem  belőle a szívemet-bármit megtetem volna,hogy megszabaduljak ettől a kíntól.De nem éreztem a karomat ,és egyetlen ujjamat sem bírtam megmozditani.