4. fejezet leleplezések

Edward szemszög:


-Tudom kivagy.mondtam
-Igen,én is Bella Swan.Mondta elpirulva.
-Bella ne hazudj!!!
-De hát nem hazudok ez az igazság.
-Miért tagadod hogy Marie Swan vagy?
-És ha az lenne az igazság mégis mi közöd van hozzá?
-Igenis sok.
-Sorold.
-Szeretlek.Nem tudtam mást mondani mint az igazat.
Láttam rajta hogy elgondolkodót.Majd hirtelen kirohant a szobámból.Nem tudtam mit csináljak ha most engedem elmenni akkor nem látom soha többé.Utána rohantam emberi tempóban.
-Bella várj!!Bella,Bella.
De már nem volt ott.Gyorsan beültem a  Volvómba.Elindultam Bella háza felé.
Kopogtam.


Bella szemszög:

Tudom ki vagy! mondta Edward.
Először azt hittem hogy viccel de láttam rajta hogy nem.És mi van ha tudja hogy én vagyok Marie Swan?
Mit csináljak? akkor megint bujdoshatok a paparazzók elöl.
-Igen én is Bella Swan. mondtam kissé elpirulva.
-Bella ne hazudj!
-De hát nem hazudok ez az igazság.
-Miért tagadod hogy Marie Swan vagy?
-És ha az lenne az igazság mégis mi közöd van hozzá?
-Igenis sok.
-Sorold.
-Szeretlek.
Nem tudtam mit felelni rá inkább kirohantam gyorsan a szobából.Beültem a kocsimba és haza hajtottam .
Alig értem haza valaki kopogtatót az ajtón.
Kinyitottam és ott állt ő.
.Mégis mit akarsz? kérdeztem.
-Beszélnünk kell.
-Ugyan már nekünk nincs miről beszélni.
-Bella nekem is van egy titkom ha beengedsz elmesélem.De meg kell ígérned hogy te is mindent elmesélsz.Ígéred?
Egy kicsit haboztam de végül elfogadta valami azt súgta hogy ezt tudnom kell.
Leültünk a kanapéra.Én kezdtem a mesélést mindent részletesen elmeséltem neki hogy miért jöttem ide az isten háta mögé.Megígértetem vele hogy ne mondja el senkinek a titkomat.

-Oké most te jössz.sürgettem.
Ígérd meg hogy hiszel nekem és nem nevetsz ki mert amit mondani fogok halálosan komoly engem és a családomat is érinti!
-Nos én 1901-ben születtem Chicagóban a nevem Edward Anthony Mason volt.
1918-ban Carslie talált rám éppen spanyol náthában haldokoltam.
Már csak úgy tudott megmenteni hogy vámpírrá változtatót.
-Hogy mi vámpír vagyis te vámpír vagy?szakadtam ki hisztérikus nevetésbe.
-Megígérted hogy nem nevetsz ki.

-De nem tudtam hogy ilyen hülyeséget fogsz kitalálni hogy bocsánatot kérj.
-Én ezt nem kitaláltam ez igaz.
-Tudod mit?Akkor bizonyisd be akkor elhiszem.mondtam.
-Hát jó de nem ijedsz meg ígérd meg.
Azzal elkezdet felém jönni egyszer csak felkapót és rohanni kezdett velem.Én meg azt se tudtam hogy mi van annyira megijedtem.
-Tegyél!Tegyél le!kiabáltam torkom szakadtából.
-Várj mutatok előbb valamit!
-Ne, engem most tegyél le ebben a percben!parancsoltam rá.
Majd kiértünk egy gyönyörű tisztásra.Kör alakú volt telis tele virágokkal.

-Ez gyönyörű!szaladt ki a számon.
-Eddig azt hittem haragszol rám.
-Már elhiszem hogy vámpír vagy.
-És nem is akadsz ki,
-Nem miért kéne? Én sem tudom hogy mi történt velem de minden mérgem elszállt amikor kiértünk a rétre.
Olyan érzésem volt mintha már jártam volna ott.
Edward le tett aztán elsétáltunk a rét azon részére ahol süt a nap.
-Gyere mutatok valamit. mondta.
Besétált a fénybe és a teste úgy csillogót mintha ezernyi gyémánt lett volna rajta.
-Gyönyörű vagy.
-Gyönyörű?Ez egy gyilkos bőrre Bella!
-Nem érdekel!
-Öltem már embert is!
-Nem számít.
Meg fogta a hozzá legközelebb lévő fát és minden erő feszítés nélkül ketté törte.
-És ekkor az oroszlán bele szeret a bárányba.
-Micsoda buta bárány!
-Micsoda beteg mazohista oroszlán!

És megcsókolt........